Zsuzsi szüléstörténete 2023.12.23.

Komplex Szülésfelkészítőt is végzett AUM-os kismama jógásom, Zsuzsi, szüléstörténetét hozom most nektek. A SOTE II.-n Zsuzsinál tényleg indokolt volt a sürgősségi császár: a sűrű mekóniumos magzatvíz arra utalt, hogy a babája komoly magzati distresszt élt meg, amit szinte biztosan oxigénhiány okozott, az is lehet, hogy ezt a zárt méhszáj mellett indításnak szánt emelt cseppszámú oxi generálta, amit Zsuzsi kapott, de a véletlenek sorozatának köszönhető szép nagyra sikeredett túlhordás is közrejátszhatott. Szerencsére Zsuzsi elég jól el tudta fogadni, hogy ennek így kellett történnie, és a szopizás is jól alakult. A történet non-plus-ultrája, hogy Zsuzsi Ágival, kismama jógás csoporttársával került egy kórterembe, ami minkettőjüknek nagyon sokat adott ?? Gratulálok, Zsuzsi, és sok boldogságot kívánok ??
„Kedves Éva! December 13-án reggel 10 óra 6 perckor megszületett kisfiunk, Marci baba a Sote II-n. Mindeketten jól vagyunk, de kicsit ránk ijesztett, mert tartósan leesett a szívhangja, így sürgősségi császármetszéssel jött a világra (41+4 hét). Diétával karbantartott gdm-esként a kórház hivatalos protokollja szerint betöltött 40. hét környékén szerettek volna indítani, de mivel ez a dátum szombatra esett, így nyertem volna 2-3 napot. A magánorvosom elrendelt egy utolsó ultrahangot a ctg és flowmetria mellett (39+6), ahol minden rendben volt, és a baba sem volt túl nagy (3500 g körül), és javaslatot tett a gdm-re hivatkozva egy 40+3 körüli indításra, amire előjegyzett volna a rendszerben. Korábban is jelezte, hogy dönthetek másképp, ez esetben viszont egy 40+6-os indítást irányzott elő, amire kérjek időpontot a klinikán. Én inkább várni szerettem volna. Ekkor már kizárólag a kórházba jártam a vizsgálatokra, és bár én jeleztem, hogy kérnék befekvésre és indításra időpontot, de mondták, hogy ráérek, addig még megszülhetek, stb. Ez addig ment, míg végül 41+3-kor kellett befeküdnöm, mivel közben a hétvége és a szabad kapacitás hiánya miatt így jött ki a lépés. A ctg és flowmetria vizsgálatok mindig tökéletesek voltak, és nem nagyon volt jele annak, hogy beindulna a szülés. Néhány szülésindító praktikát is bevetettem, de lehet, hogy több idő kellett volna nekik (pl. Hó, Hú, Ó, Ú légzés folyamatos gyakorlására tényleg, mintha történt volna valami). Mivel lombikbaba, így a terminusom számításában nincs hibázási lehetőség. Szóval befekvés, éjjel ballon (ekkor még zárt méhszáj), aminek hatására egész éjjel voltak 8-10 perces fájások, de reggelre a vajúdóba érve ezek kb. megszűntek. Tágulás sem lehetett sok, mert alig akart kijönni a ballon. 1 óra sima infúzió, közben ctg, és utána indult az oxi, elsőre semmi, majd emeltek a cseppszámon, és ekkor jött a feketeleves. Hirtelen egy egész csapat rohant oda hozzám, ekkor pillantottam a ctg-re, és láttam, hogy leesett a szívhang. Még nem ijedtem meg, mert tudom, hogy ez gyakori, csakhogy nem állt helyre akkor sem, amikor leállították az oxit, és bekötöttek valami stabilizáló folyadékot. (Első kérdésem volt, hogy leesett a szívhang? De nem is áll helyre?), és ekkor mondták, hogy azonnal császár, nincs mire várni, ott helyben azon az ágyon tolnak a műtőbe, két kesztyűs műtét lesz (bemosakodni nincs idő). Áttoltak, feküdjek át a műtőágyra, hálóing le, még egyszer ellenőrző ctg, még mindig nem jó, elaltattak, majd egészségesen kieemelték a kisbabánkat, aki 8/9-es apgarral született. A férjem azt mondja, hogy nagyon maximum 10 perc telt el aközött hogy bejött az orvosi team, és megszületett a baba. A magzatvíz sűrű mekóniumos volt. A zárón bradycardia szerepel, ez volt az oka a sürgősségi császárnak. Nem így terveztem, de minden rendben, és ez a lényeg. Az ijedtségtől és a császáros seb fájdalmaitól eltekintve nem maradt bennem rossz érzés. A kórházi ellátással nagyon meg voltam elégedve, szuper szakemberek vettek körül, és 1-2 morcos nővéren kívül egy empatikus, hozzáértő közegben éreztem magam a bent töltött 3 éjszaka alatt. Igen, sokkoló élmény volt, és tényleg segít a feldolgozásban, hogy itt nem volt választási lehetőség... Persze a kisördög nem alszik, és van bennem néhány mi lett volna ha kérdés, főleg a természetes beindítás rásegítéssel kapcsolaban. Bár több mindent bevetettünk a befekvés előtti 4-5 napban: szex, lépcsőzés, tonik, málnalevél tea, parázsolajas derékmasszázs, akupunkturás pont nyomása a lábom, beszéltünk hozzá, hogy nagyon szeretnénk, ha jönne. Nagy séta, jógás légzéstechnika, néhany jógás mozdulat, a kórházban is lépcsőztem, átmozgattam magam. Esetleg a ballon felhelyezés éjszakáján többet mozoghattam volna, de egyrészt a felkészítőn meg a nandu könyvben is az volt, hogy pihenni kell, másrészt a 4 szobatársam mellett nem mertem hangosan mocorogni... Az orvos a műtét után felkeresett, és szabályosan bocsánatot kért, hogy így rám rontottak, és hogy sejti, hogy nem így terveztem, stb... és elmondta, hogy sajnos nem volt más választás... mindenesetre sokkal jobb ez így, mint egy több órás vajúdás utáni császár, amit hajlamosabb kudarcként megélni az ember... Ja és bónusz info, hogy Ágival (volt szülésfelkészítőn szeptember végén szintén, jógára is járt heti 1x) szobatársak voltunk a ballon indítás estéjén, ő azt hiszem 1 nappal később szült, neki végül megindult szépen, csak befektették egy rossz ctg eredmény miatt. Vele sokat beszélgettünk, mert kb 1 hét volt a kettőnk terminusa között... Tejem van, és egy boldog, egészséges baba anyukája lettem. Zsuzsi”

https://www.facebook.com/aquariusema2015/posts/pfbid02gXxZVfJFHcKaUvyssTpEboaRBjxYvi3MjuofhtRo6J7KYyR6CXo57UHaHVGE55Yjl